MÉG EGY SZÖG CSATTAN

Az a lényeg, hogy
tetsszenek valakinek ott fent.
Igen. És még egy szög csattan a
társadalomkritika mezején.
Pedig már elég... De tényleg.
A jogos vagy a jogtalan
bánt-e jobban engem?
Nem is tudom.
Valami szúrja a szemem.
Sírni kéne. Ráeszmélni.
Egy Tabula Rasa, hogy Atlasz
megrázza a vállát.
A szíven döfött végzet
ujjai között hova lát át?
Sztrájkba lép az értelem.

Nagy a távolság. "Köztünk
egy szakadék van", mondta valaki.
Izzik a levegő, a szerep.
És a szavak csak szavak
maradnak. A gyerek meg
csak nevet. Szeme merészebb
távlatokba mered.

Keresem a stílusom.
Próbálom magam
belegyömöszölni a
karakter légüres terébe.
Tudom, öncélű ez az egész: üvölt a
szolipszizmus az izzó nap
egén. És mégis mindig
visszatérek ringó öledbe, hogy
elmerengjek biztonságot adó
melegén.