Egybemosódunk

Rádrétegződöm.

Elveszek benned.

Tudod te is, van

mit bennem enned.

Egybemósodunk,

mint a mák és a hamu.

Ez véletlenül se kamu,

hiszen mindkettő

fekete és fehér

-a csikkek tömege

lassan a peremig ér,

feketék és fehérek

vagyunk mindketten,

nem minden fekete és fehér-,

csak az egyik finom,

a másik meg csak finom volt.

Amíg szívtam. Amíg dohány volt.

Lehet, hogy nem kellett volna

elnyomnom a tányérban?

Igaz, hogy elmosom utána,

de azért mégis...

Abból eszem én is.