Juci tarka padján ülve

szép volt a kilátás

bár lehet, hogy a kilátásaink annyira nem

a naplemente, bekopogtatott az ihlet

Juci tarka padján ülve, a pillanatokat elölve

ez az identitás kérdés is felmerült bennem

ki vagyok tulajdonképpen? tudja egyáltalán

valaki? talán még én sem tudom

az vagyok amit én gondolok magamról,

vagy az, ami mások szemében leképeződik?

leírom a benyomásaim, az emlékeim

a táj szertefoszlott a napsütötte ködben

valami metafizikai sejtelem kerülgetett,

valami szétfeszíthetetlen egységérzet

ahogy a formák tökéletesen egymásba

olvadnak, ölelkeznek kecsesen és közönségesen

valami fény átüti a merev jelent

ránkkacsint a végtelenség, szertefoszlik

a védtelenség, a bizonytalanság is szégyenkezve,

magányosan vissza-visszasandítva elmegy,

nincs minden veszve

megbeszéljük, hogy az élet igazságtalan,

a tanulság nem változott, a csajügyek rohadt

bonyolultak, efelől nincs kétség, de már nem

vagyunk kamaszok, valahogy komolyodni kéne de nehéz

talán az akinek gyűrű van a kezén valahol lenéz

a mackó mancsán végigcsorog az aranyló méz

maszkot hordunk, álarcot, identitáskényszert érzek

a levegőben, simogatja a szél a pipacsokat

nem bírom elviselni a ripacsokat

ipi-apacs, itt vagyok, ott vagyok, hol vagyok ?

nem baj folytatom, ez a long version

hogy leülnék-e egy hajléktalan után a padra?

hát nem tudom, lehet, hogy nem

de Vegetát vettem nekik, pedig egymást is

lehúzzák, verik, mindegy

kaptak volna lakást is, de nem kellett az se

de miért ? mert annyira radikális szabadságvágy

van bennük ? próbálom emberi szemszögből

a kérdést megközelíteni

Hitler miért lett az ami? mert nehéz gyerekkora volt?

ha igen, akkor ez durván pillangó hatás,

pár pofon elcsattan, néhány csúnya nézés, durva szó

és utána milliók szívnak? morbid

na mindegy, valami meglepő mindig jön, nem kell a

dolgokra rágörcsölni, nagyon nem…

találkozni akar velem valami Anna is

Németországból, a Johanna nem válaszol

ellepnek a csajok, nem bírom őket levakarni

magamról, ez jó végülis, élvezem

csak a kevesebb lehet, hogy több

egy kéne talán, egy tökéletes, mint a Bruce Willisnek…