Juci tarka padján ülve
Juci tarka padján ülve
szép volt a kilátás
bár lehet, hogy a kilátásaink annyira nem
a naplemente, bekopogtatott az ihlet
Juci tarka padján ülve, a pillanatokat elölve
ez az identitás kérdés is felmerült bennem
ki vagyok tulajdonképpen? tudja egyáltalán
valaki? talán még én sem tudom
az vagyok amit én gondolok magamról,
vagy az, ami mások szemében leképeződik?
leírom a benyomásaim, az emlékeim
a táj szertefoszlott a napsütötte ködben
valami metafizikai sejtelem kerülgetett,
valami szétfeszíthetetlen egységérzet
ahogy a formák tökéletesen egymásba
olvadnak, ölelkeznek kecsesen és közönségesen
valami fény átüti a merev jelent
ránkkacsint a végtelenség, szertefoszlik
a védtelenség, a bizonytalanság is szégyenkezve,
magányosan vissza-visszasandítva elmegy,
nincs minden veszve
megbeszéljük, hogy az élet igazságtalan,
a tanulság nem változott, a csajügyek rohadt
bonyolultak, efelől nincs kétség, de már nem
vagyunk kamaszok, valahogy komolyodni kéne de nehéz
talán az akinek gyűrű van a kezén valahol lenéz
a mackó mancsán végigcsorog az aranyló méz
maszkot hordunk, álarcot, identitáskényszert érzek
a levegőben, simogatja a szél a pipacsokat
nem bírom elviselni a ripacsokat
ipi-apacs, itt vagyok, ott vagyok, hol vagyok ?
nem baj folytatom, ez a long version
hogy leülnék-e egy hajléktalan után a padra?
hát nem tudom, lehet, hogy nem
de Vegetát vettem nekik, pedig egymást is
lehúzzák, verik, mindegy
kaptak volna lakást is, de nem kellett az se
de miért ? mert annyira radikális szabadságvágy
van bennük ? próbálom emberi szemszögből
a kérdést megközelíteni
Hitler miért lett az ami? mert nehéz gyerekkora volt?
ha igen, akkor ez durván pillangó hatás,
pár pofon elcsattan, néhány csúnya nézés, durva szó
és utána milliók szívnak? morbid
na mindegy, valami meglepő mindig jön, nem kell a
dolgokra rágörcsölni, nagyon nem…
találkozni akar velem valami Anna is
Németországból, a Johanna nem válaszol
ellepnek a csajok, nem bírom őket levakarni
magamról, ez jó végülis, élvezem
csak a kevesebb lehet, hogy több
egy kéne talán, egy tökéletes, mint a Bruce Willisnek…