DE AZT SE SZERETNÉM

Metafizikai érzékem újabb

és újabb kis golyókat tapaszt

hozzá a meggyötört Sziszifusz

görgette sziklához.

Közben azon zakatol

az agyam, mondhatnék-e

olyat, ami minden tudatot

meghámoz.

Kellenek ezek az ösztönző megalázások?
Talán feketén látom a világot. 

Nem ölelhetem a Földet egyedül körbe:

ezt gondolni Vanitatum Vanitas lenne,

biztos vagyok ebbe.

De azt se szeretném, ha a kanállal számbaadott

falatot kellene rágnom keresztül egy életen.

Szeretnék nyitott tudattal élni, éberen.

Ér valamit a függetlenkedés? Nem csábít

a jólfésült haj, a sportkocsi és az impresszív megjelenés?

IQ harcunk talán meddő, nem tudjuk,

hol az a vonal, mely után az egész öncélúnak tekinthető.

Talán inkább egy érzelmes dal az, ami meghat.

Egy olyan, ami megeszi a didaktikát; mely megőrzi

tartását, ami -ha nagy nehezen is-, de eltűri a kritikát.