ÉS ILYENKOR ELMERENGEK

A költészet elég csupasz.

Nem kell más hozzá,

mint tapasztalat. Néhány

seb, néhány tapasz.

Még ki sem mondtam,

hogy itt, de már ott vagyok.

Ezentúl mindent rádhagyok.

Csak írok.

Olykor belémhasít

a világ közönye.

A parádés

kirakatéletek özöne.

És ilyenkor elmerengek

az özönvizen. Hogy radikális

megoldás volt-e.

Hátha jön még

egy. És akkor ez az

írás is ott fog

lebegni -ha nincs kegy-

a mindent

elborító nedven.

Már alkotni sincs

kedvem.