MÁR REMÉLEM

Jönnek a valóságtól elrugaszkodott

szólamok. Lekapcsol a villany,

kijózanít az óra, az ok.

De ne szenvedj. Ökonómiai

fogyatékosságod nem szégyen.

Már remélem. Tudod, ez a Káli korszak,

ami nem csupa kellem, kell, hogy a

szájban is legyen valami szépen.

Persze meg tudnám oldani egyedül is.

De hadd játssza még a szerepét,

mindegy úgy is. Egy vagy kettő,

ez a vita meddő.

Elolvassa majd valaki vallomásaim

lenyomatát ügyeskedő szlalomomról

a valóság oszlopai között? Malmozok,

forgok magam körül, a valóság lekörözött,

mint egy malom agy. Kiszolgáltatva a szélnek,

a nyomáskülönbségek önkényének.

Végtére is csak egy kikupálódott

majom vagy. Kell a banán is.

Banális a valóság, ezt már mondtam,

de szép is. Próbálom benne meglátni

a kihívást mégis, de a kijózanító percek

sokszor kíméletlenek. Amikor a látszatemberek

magukról mindent levedlenek.

És csak írok, írok, hogy elvonatkoztassak,

valakit egy kicsit mulattassak.

De na, azért annyira nem rossz.

Még ha fáj is egy kicsit Leszbosz.