GONDOLJ BELE

Megremegek, ahogy

közeledem az izzó

középpont fele.

Gondolj bele,

a végtelenségig

osztható minden.

Zavarba hoz

a tekinteted.

Szerelmes leszek.

Lábunk előtt

ott hevernek a

látszólagosan

megunt kincsek.

De néha-

néha egyet-

egyet felveszek.

Meglehelem, 

megtörölgetem.

Újra felfedezem.

Rájövök, hogy

ez nem is olyan

egyértelmű.

Te, mint egy

selyempapírba

csomagolt,

elévülhetelen mű.